Az Aggteleki Nemzeti Park leginkább a földtani értékeiről ismert. Területének védelme is barlangjai megóvásának érdekében indult el. 1935. évi erdőtörvény által megindult hazai hivatalos természetvédelem működése során 1940-ben és 1951-ben a Baradla-, 1953-ban a Béke-, 1956-ban Szabadság-, 1958-ban a Vass Imre-barlang felszínét természetvédelmi területté nyilvánították.

 

 

 

A védelem alatt álló, az összes magyarországi barlang közül 280 barlang található az ANP területén, a Szlovák-karszt 780 barlangjával együtt a Föld legsűrűbb ismert barlangos karsztvidéke. Az ősidők óta ismert és használt Baradla-barlang („Aggteleki cseppkőbarlang”) Magyarország legnagyobb barlangja (19 km), amely a szlovákiai Domica-barlanggal összefüggő rendszerként több mint 25 km ismert hosszal rendelkezik (Baradla-Domica barlangrendszer).

  

 

 

Itt található a világ egyetlen ismert és "átjárható" barlangi országhatára. (Idézőjelben átjárható azért, mert jelenleg a határrend miatt épített rács akadályként van jelen.).

A Baradla-barlang a környék életének is egyik meghatározó eleme. Az őskorban lakóhelyként, háborús időszakban menedékként, békeidőben megélhetési forrásként használja, használta az ember. Évente 150-180 ezer látogató keresi fel, földalatti világ elsőszámú bemutatóhelye az országban. Emellett méretei, akusztikája, kiépítettsége lehetővé teszi 1000-1200 főt befogadó koncertek megrendezését.

 

 

 

A Baradlától 1-1,5 km távolságban, közel párhuzamosan elhelyezkedő Béke-barlang az egyik leglátványosabb vizes barlang. Jósvafői kijárati szakaszát gyógybarlangként használják az '50-es évek második fele óta légúti megbetegedések kezelésére. Kutatása során a közelmúltban is nagyobb barlangszakaszok váltak ismertté.

Kiemelendő az Esztramos-hegy Rákóczi-barlangja, amely képződményeivel a világ ritkaságainak számába megy. (Külön érdekessége emberi szempontból a 2002. év januárjában történt búvárbaleset. Ez volt a világon harmadik olyan eset, ahol élve felszínre hozták a bajba került barlangi búvárt.)

 

 

 

A vertikális barlangok közül Alsó-hegy zsombolyai említésre méltók, a sűrűn elhelyezkedő aknabarlangok között az ország második legmélyebb barlangjaként ismert 245m mély Vecsembükki-, illetve képződményi miatt a talán legszebb Rejtek-zsomboly kiemelendő. Ezek a látogatás technikai nehézsége miatt már egy sokkal szűkebb réteg számára elérhetőek.

 

.

 

Az élettelen természeti értékek közé sorolandók a karsztvidék jellemző felszínformái. Az aggteleki Ördögszántás karrmezője a régi idők gazdálkodása következtében, a talaj lepusztulásával felszínre kerülő alapkőzet oldott formái. Alatta a fedett és fedetlen karszt határán helyezkednek el a Baradla legnagyobb víznyelői. (Kis- és Nagy-Ravaszlyuk, Zombor-lyuk). A karsztosodás jellemző formakincsét alkotják a töbrök különböző kifejlődései, amelyek az ANP minden fennsíki jellegű területén megtalálhatóak.

 

 

 

 

A karszt egyik legnagyobb kincse a víz. Ahol időszakosan vagy esetleg állandó jelleggel előfordul a felszínen állóvíz, a tó. Ezek mélysége jószerével nem éri el az 1 esetleg 2 métert, méretük a néhány 10 m²-től kezdődik és a csúcsot az Aggteleki (káposztáskerti)-tónál éri el. Sok helyen már csak a terület neve emlékeztet arra, hogy ott valamikor ilyesmi volt. A két legnagyobb az Aggteleki-, illetve a Vörös-tó (mint vizes élőhely) megmentése mesterséges beavatkozást igényelt. Igaz kiszáradásuk ebben az esetben a természetes lefolyási viszonyok megváltoztatásával magyarázható. (csatornázás, út menti vízelvezetés).

 

Az alacsonyabb térszíneken, a karszt erózióbázisain bukkannak a felszínre a források. Ebben a tekintetben Jósvafő és környéke a legérdekesebb. Itt bukkan a felszínre a Baradla-Hosszú- és Rövid alsó-, Béke-, Kossuth-barlangok nagy hozamú-, kissé távolabb a falutól a Vass Imre barlang kisebb hozamú vize. Jósva-, Medence-, Komlós-, Nagy-Tohonya-, illetve Kis-Tohanya-forrás néven. Jósvafőn torkollik be a Jósva-patakba a szlovákiai eredésű Kecső-patak.

 

 

 

Amennyire jól ellátott Jósvafő, annyira szegény a magasabban fekvő Aggtelek, ahol gyakorlatilag nincs vízforrás. Jelenleg is Jósvafőről látják el, a hegyen keresztüli vízvezetékkel. Időszakos, illetve a mederben elnyelődik ismét a Telekes-patak, és a Lófej-forrás vize. Ez utóbbi vízhozamára építették hajdanán farönkökből faragott vízvezetéket amely tovább vitte a meder helyett a Lófej-völgyben legeltetett állatok itatáshoz szükséges vizet. Ezek maradványai ma is fellelhetők.

 

 

Látogasson el az Aggteleki Nemzeti Park Hivatalos Turisztikai Honlapjára!