| |
Long-erdő TT
Törzskönyvi száma: 274/TT/96
Védetté nyilvánító jogszabály száma: 27/1996. (X. 9.) KTM rendelet
Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN 10001 Bodrogzug – Tokaj-hegy – Taktaköz különleges madárvédelmi Natura 2000 terület és HUBN 20071 Bodrogzug- Bodrog hullámtere kiemelt jelentőségű természetmegőrzési Natura 2000 terület.
A terület kiterjedése: 1123,2 ha
Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén
Települések megnevezése: Sátoraljaújhely, Sárospatak, Alsóberecki, Vajdácska
EOTR koordináták: X = , Y = ; (N48° 20’, E021° 39’)
Tengerszint feletti magassága (szélső érték): max.: 100 m; min.: 91 m;
A Long-erdő természetvédelmi területté nyilvánítására 1996-ban került sor. Kiterjedése: 1123,2 ha. A védetté nyilvánítás célja a Bodrog-folyó mentén, a holtágakkal határolt területen, a már csak itt meglévő, természetszerű, ártéri erdőtársulások, valamint a gazdag növény és állatvilág megőrzése.
A terület 91-100 m tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű síkság. A horizontális felszabdaltság a Bodrog mederváltozásai, a morotvák, holtágak következtében jelentős mértékű. A mélyebb és magasabb fekvésű térszinteket jól jelzik az ártéri fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdő, illetve síksági gyertyános-kocsányos tölgyesek maradványainak egymás melletti mozaikos előfordulásai. Az őshonos gyertyános – kocsányos tölgyes erdő kiterjedése mára már csak néhány erdőrészletre zsugorodott, helyét erősen átalakított származékaik (elegyetlen tölgyesek, kőrises – tölgyesek), valamint nem őshonos fafajokból (nemes nyárak, fekete dió) és hazai fűz, nyár klónokból álló ültetvények foglalják el.
 Fotó: Zsólyomi Tamás
A természetvédelmi terület flórájának sajátos arculatát az a kettősség határozza meg, amit az Alföldön általánosan elterjedt vízi és mocsári növények, ártéri nedves rétek fajainak, valamint az üde gyertyános-tölgyes erdő sík vidéken ritka montán elemeinek egymás melletti előfordulása jelent. A hínár- és mocsári társulások természetvédelmi értékét a kiemelkedő fajgazdagság és a védett fajok viszonylag nagy száma adja. A gyertyános-kocsányos tölgyes erdő vegetációtörténeti, növényföldrajzi jelentősége pedig felbecsülhetetlen.
Fotó: Zsólyomi Tamás
A Long-erdőt csaknem egészében árvízvédelmi töltés veszi körül. A töltés menti kubikgödrökben változó fajösszetételű, a fűz-nyár ligetekre emlékeztető erdőfoltokat találunk. A töltés oldalában másodlagos, de elég fajgazdag, az ártéri kaszálókhoz hasonló összetételű gyepek tenyésznek.
Uralkodó társulás itt a Caric vulpinae-Alopecuretum pratensis és magassásos asszociációk, olyan védett fajokkal, mint a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), mocsári lednek (Lathyrus palustis). A Vajdácskai Holt-Bodrogtól D-re és K-re ma is használt legelők vannak; említésre érdemes faj itt a réti őszirózsa (Aster sedifolius).
A Long-erdőben található morotvákban (Hosszú-tó, Bíró-tó, Kapronca-ér, Vajdácskai Holt-Bodrog, stb.) dúsan tenyésznek a különböző lebegő és gyökerező hínárok; előbbiek az időszakos vízállásokban is megjelennek. Viszonylag kevés fajból álló, egyszerű szerkezetű, ma is természetes állapotukban meglévő társulások ezek számos ritka és védett fajjal pl: a keresztes békalencse (Lemna trisulca) bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), fehér tündérrózsa (Nympaea alba), csemegesulyom (Trapa natans), vízi rucaöröm (Salvinia natans).
A jelentős arányú mesterséges erdei élőhelyek ellenére Európában még mindig egyedülálló összetételben őrzi ez az erdőterület az egykori Bodrog-menti erdőlakó fauna maradékát.
Nem véletlen, hogy ritka fajok sora él még itt. A Kárpátokból összeömlő vizek hordalékukkal uszadékfákat is tettek le itt, amelyeken érkezett rovarok, csigák, ha kedvező életfeltételeket találtak, megtelepedtek a Long-erdőben. Ily módon több kárpáti elem is megmaradt ebben a párás mezoklímájú erdőben.
A puhafa ligetek jellegzetes lepkéje a kis színjátszó lepke (Apatura ilia), míg a keményfaligetek szegélyén egyes években a tömegesen repülnek a díszes tarkalepkék (Euphydryas maturna).
Fotó: Varga Zoltán
Az Alföld környező területeiről nem ismert rezes futrinka (Carabus ullrichi) és az északkeleti hegyvidék, illetve a terület egyetlen endemizmusa a zempléni futrinka (Carabus zawadszkii) a terület ritka futóbogarai.
A vizes területek értékes madárvilágnak is otthont adnak, egyebek között a vörös gémnek, kis kócsagnak és a fekete gólyának. 1989-ben a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet és a Bodrog teljes magyarországi szakaszát kísérő ártere, benne a Long-erdő Természetvédelmi Területtel, valamint a Zempléni-hegység teljes területe a szorosan hozzá kapcsolódó kistájakkal (a Szerencsi-dombság kivételével) felkerült a nemzetközi szinten szerveződő, fontos madárélőhelyek (IBA) listájára, amelyek ha megfelelő védelemben részesülnek biztosíthatják Európa madárfaunájának fennmaradását. Az Európai Unió egyes tagállamaiban az IBA minősítés jelenti a különlegesen védett területek kijelölésének alapját.
Kiemelendő a morotvákban, kubikgödrökben, csatornákban egyaránt előforduló réti és kövi csík (Misgurnus fossilis, Cobitis taenia).
A ritkább emlősfajok közül pedig a vadmacska, a hermelin és a vidra fordul elő.
/FT/
Látogasson el az Aggteleki Nemzeti Park Hivatalos Turisztikai Honlapjára!
|
