A túra Aggteleken, az 50 m magas sziklafal tövében lévő bejárattól indul. Az 1000 m hosszú, kiépített, elektromos világítással ellátott baralangszakaszon az érdeklődők 1 órás földalatti sétát tehetnek.
Az 1995-ben létesített pénztárépület kialakítása során a sziklafal előterét jelentősen átalakították. A tanúként megmaradt két kis halom feltételezhetően eredeti állapotban rejti magában az egykoron itt élt emberek tanyahelyének maradványait.
A pénztártól távolabb eső domb sziklatömbjén emléktábla hirdeti, hogy 1828-ban Kossuth Lajos is meglátogatta a barlangot. A másik kiemelkedés oldalában a Világörökség címet megörökítő tábla látható, amit a karsztvidék egyik legszebb kőzetéből, az alsó-hegyi "tornanádaskai márványból" készítettek.
A sziklafal is több emléktáblának ad helyet. A legrégebbi a "magyar orvosok és természetvizsgálók" 1867-as évből származó megemlékezése, felette található  Petofi Sándor 1845. évi látogatásának, mellettük Vass Imre munkásságának, s a kicsit lejjebb elhelyezett negyedik tábla a Vörös-tói áttörés sikerének állít emléket.

A látogató a sziklafal tövében nyíló, egykoron igen szűk, mára már jelentősen kitágított bejáraton át jut a barlangba, ahol széles lépcsősor vezet le a Csontház-terembe. 
A jobbra látható oldalág csontleleteiről már Raisz Keresztély is tudósított (1807), de azokat hosszú ideig a tatár- vagy a törökdúlás alatt idemenekült és éhen halt emberek, vagy a rablók által idevonszolt áldozatok maradványainak tekintették. Nyáry Jeno 1876-77. évi ásatása során itt talált tizenhárom emberi csontvázat, a melléjük helyezett eszközleletekkel és növényi magvakkal. Az út a jobbról érkező Acheron-patak mellett halad tovább, melynek medre sajnos ma már az év nagy részében száraz, legfeljebb csak a nyirkos iszap utal az időszakos vízfolyásra. A túra következő állomása a Teknősbéka-terem, melynek bejáratánál egy hatalmas sima felületű kőtömb (Országtábla) koromtól fekete lapja régmúlt idők látogatóinak nevét rejti. Ebben a teremben láthatóak először jelentősebb cseppkőképződmények, amelyeket az ember képzeletszülte hasonlóság alapján nevezett el. Megfigyelhető a mennyezetről lelógó kitátott szájú Csuka, kicsit lejjebb két lelőtt Fácán, mellettük kiterjesztett szárnyú Sas egy hatalmas Teknős páncélján állva, s felettük a Szószék és az Anyósnyelv cseppkő képében.

 A múlt században az aggteleki fiatalok mulattak itt, ma pedig könnyű- és komolyzenei koncerteknek ad helyet. Egyre gyakrabban fogadnak itt örök hűséget egymásnak a házasulandók. A terem hangvezető képességét, a cseppkövek alkotta természetes díszletek szépségét a látogatók hang- és fényjáték segítségével ismerhetik meg. A betonnal borított nézőtér és a színpad között jobbra sötétlő alagúton át érkezik a Domica-barlang felol a Styx-patak vize.

A barlang ezen oldalága csak barlangkutatók számára járható, de áradások idején, amikor a víz egyes szakaszokon a mennyezetig ér, még ők sem tudják megközelíteni a két barlangot elválasztó, az országhatárt jelölő vasrácsot. A Hangverseny-teremből lépcsősor vezet a magasban fekvő Fekete-terembe, amely nevét a koromtól elszíneződött cseppköveirol kapta. Az ásatások bizonyították, hogy elődeink ezt a termet szívesen használták lakhelyül. Itt néhány érdekes cseppkőalakzat látható: a 13 m átmérőjű Óriás-oszlop, amit régebben Nagyoltárnak neveztek, mellette a Fülesbagoly, előtte a Szénaboglya, odébb a Mikulás, majd a Bagolyvár, a mennyezeten az Óriáslábnyom nevű képződmény. Balra a Denevér-ág felszínre vezető járata indul, mely nevét a mennyezetről egykoron tömegesen csüngő denevérekről kapta.