A Bódva-völgy és Sas-patak völgye (HUAN20003) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve INNEN (PDF formátum) letölthető. 

 

 

 

A HUAN20003 Bódva-völgy és a Sas-patak völgye Natura 2000 terület fenntartási tervének elkészített, rövid tájékoztató kiadvány innen letölthető.

 

 

 

 

 

A teljes helyrajzi szám lista az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletben olvasható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A HUAN20003 – Bódva-völgy és a Sas-patak völgye Natura 2000 terület 4 különböző kistájat érint (Bódva-völgy, Nyugati-Cserehát, Szendrői-rögvidék, Tornai-dombság), melyek közül legnagyobb területtel a Bódva-völgyet és a Tardonai-dombságot érinti.

 

A Bódva-völgy kistáj felszínét legnagyobb részben pleisztocén üledékek borítják, melyek mellett triász mészkő, dolomit és agyagpala is jelen van. A jellemző talajtípusok a nyers és réti öntéstalajok. Ezeken kívül elhanyagolható arányban redzinák és agyagbemosódásos barna erdőtalajok is előfordulnak, de területi kiterjedésük nem több 1%-nál. Az éghajlat jellemzően mérsékelten hűvös – mérsékelten nedves, de a déli területeken már a mérsékelten száraz határán van. A napsütéses órák száma nem sokkal van 1800 alatt évente, az évi középhőmérséklet 8,5 – 8,8 °C, az évi átlagos csapadékmennyiség pedig 640 – 660 mm.

Potenciális növényzete a folyóvölgy ligeterdeje, ill. bokorfüzesek és mocsárrétek. Ma kiterjedt szántók, kaszálórétek tagolják a völgyet. Nedves rétjein ritka fajokban gazdag társulások találhatók (Buxbaum-, gyepes és fekete sás – Carex buxbaumii, C. caespitosa, C. nigra, mocsári lednek – Lathyrus palustris). Több helyen megtalálható a Tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), nádi boglárka (Ranunculus lingua) és békaliliom (Hottonia palustris). A természetvédelem a jobb állapotú gyepeket kaszálja, hogy fenntartsa egyes védett növények állományait (hússzínű ujjaskosbor – Dactylorhiza incarnata, kockás kotuliliom – Fritillaria meleagris, szibériai nőszirom – Iris sibirica). Szántóin alföldi fajok is megtelepednek (pl. parlagi kunkor – Heliotropium europaeum). A völgyben nagy területen borítanak és akadálytalanul terednek az inváziós növények.

 

A Nyugati-Cserehát egykor erdővel fedett terület volt, erdeit elsősorban a múlt század nagy erdőirtásai ritkították meg. A területnek ekkor még 44%-a erdősült volt (1853-ban már csak 36%, 1943-ban 22%). A Sajó–Bódva–Hernád közötti dombvidékbe délről egykor mélyen benyomult az alföldi tatárjuharos lösztölgyes, csak az északi részeken váltotta fel a cseres-tölgyes. A Rakaca völgyének környékén foltokban megjelenik a gyertyános- és melegkedvelő tölgyes is. Keményebb kőzeten néhol száraz- és félszáraz gyepek, borókás legelők is vannak, innen említhető a harangcsillag (Asyneuma canescens). A völgytalpon égeres ligeterdőket találunk. Kiterjedt foltokat borítanak a telepített fenyvesek és az akácosok. A számos fátlan terület nagy része mocsárrét, nedves magaskórós. Ezekből kiemelhető a forrásperje (Catabrosa aquatica) és keleti békakorsó (Sium sisarum). A cseres-tölgyesek szegélyén jellegzetes legelőerdők találhatók, idős tölgyekkel.

A terület legelőin, szántóin és parlagjain tömeges a vetési oroszlánszáj (Misopates orontium), ritka a galléros légyfogó (Myagrum perfoliatum).

 

A kistáj zonális erdei a cseres-, néhol a gyertyános-tölgyesek. Az erősen átalakított növényzetű tájban napjainkban legnagyobb kiterjedésűek a másodlagosan kialakított gyomos száraz és nedves gyepek, telepített erdők. Jelentős kiterjedést érnek el a völgytalpi nedves rétek, magassásosok, fűzligetek. A Bódva-mentén néhol égeresek is előfordulnak. Az aktuális növényzetre jellemzők az erősen degradált és átalakított cseres-tölgyes és más mezofil karakterű tölgyes állományok. Gyertyánostölgyes-maradványból ismert a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), amely a környék erdeiben igen ritka. A korábban felhagyott szőlő- és gyümölcsös területek ma gyakran közönséges tarackbúza (Elymus repens) vagy tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) dominálta erősen bolygatott száraz-félszáraz gyepek, amelyekben ritkaság a homoki vértő (Onosma arenaria). Jellemző dinamikai folyamat a cserjésedés, néhol a beerdősülés, amely veszélyezteti a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) populációit is. A környék telepített erdőkben gazdag. Kiterjedt állományai vannak a fekete-, és erdeifenyőnek és az akácnak. A gyepekben inváziós módon terjednek az aranyvessző (Solidago) nemzetség fajai, spontán újul sok helyen az akác.

 

A Tornai-dombság területére jellemző kőzetek pleisztocén és pliocén laza üledékek, valamint exhumálódott középső-triász mészkő. A talajtanilag kifejezetten homogén kistáj felszínét 95%-ban agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a fennmaradó területeken pedig redzina borítja. Éghajlata mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves, évente kevesebb, mint 1800 napsütéses órával. Az évi középhőmérséklet 8,5 – 9,0 °C, a várható évi csapadékmennyiség 630 mm.

A kistáj nagy része erdőtlen, csak északi részén maradt egy kevés az egykori zonális gyertyános- és cseres-tölgyes vegetációból (pézsmaboglár – Adoxa moschatellina, bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides, ujjas keltike – Corydalis solida, fürtös salamonpecsét – Polygonatum multiflorum, nagyvirágú ibolya – Viola riviniana). A korai erdőirtások főként a szántóterületek növelése érdekében történtek, de napjainkban ezek jó része parlag. A széles völgytalpakon mocsárrétek, fűz-cserjések húzódnak igen értékes flórával (kenyérbél-cickafark – Achillea ptarmica, északi sás – Carex hartmannii, kockásliliom – Fritillaria meleagris, szibériai nőszirom – Iris sibirica). Az állandó patakok mentén egyes helyeken égeresek, fűzligetek is kialakultak. Nagy területeket borítanak a telepített fenyvesek (fenyőfajok – Pinus spp., lucfenyő – Picea abies). A cseres-tölgyesek helyére ültetett erdeifenyvesek több állománya ritka mészkerülő fajokban bővelkedik: közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris), kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), árnyékvirág (Maianthemum bifolium), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus).

 

 

 

A site 5-10%-a erdőtervezett erdő – elsősorban folyó menti galéria erdők, cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és tájidegen fafajú elegyes erdők, melyek nagy része magánerdő. A területen 7 vadásztársaság van jelen: Tarnavidék Vt., Martonyi és Vidéke VT., 654810. VT., Bódva-völgye VT., Négy Évszak VT., Cserehát Cseppkő VT., Perkupai Egyetértés VT.

A területen háromnegyed része érzékeny természeti terület és kb. 50%-a ex lege védett láp.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság saját vagyonkezelésben van kb. 40 ha. Az értékes haris élőhelyként is szolgáló gyepek egy részét az MTÉT és AKG előírásoknak megfelelően kaszálják, valamint legeltetik. Problémát jelent az égetés, a túltartott vad túrása, a beszántás és a túllegeltetés, valamint a völgy teljes szakaszán a hulladékszennyezés. A terület Magyarország egyik legszegényebb régiója, gyakoriak a falopások és az engedély nélküli erdei mellékhaszonvétel is.

A területre jelentős hatással lévő bányák, bányatelkek: Becskeháza: dolomit; Edelény: lignit, homok, kavics; Perkupa: mészkő; Szendrő: lignit; Tornanádaska: mészkő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pályázatok elbírálásánál előnyt, többlet kifizetést, vagy plusz pontot jelent a Natura 2000 terület a következő jogszabályokban található támogatási jogcímek esetén:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Natura2000 területek esetén a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt legalább 5 munkanappal korábban be kell jelenteni az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál:

 

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

3758 Jósvafő, Tengerszem oldal 1.

Tel: 48/506-000; Fax: 48/506-001,

e-mail: info.anp@t-online.hu,

honlap: http://anp.nemzetipark.gov.hu és www.anp.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

www.natura2000.hu

www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2090

www.mvh.gov.hu

jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=149028.617506