Özönnövények elleni védekezés az Aggteleki Nemzeti Parkban

Évről-évre hatalmas feladat az invázív növények – elsősorban a bálványfa (Ailanthus altissima) és az aranyvessző fajok (Solidago gigantea és S. canadensis) elleni védekezés megtervezése, megszervezése és végrehajtása. Ezt a munkát tették lehetővé, több más megvalósított céljuk mellett az INTERREG HUSKUA/05/02/068 és a HUSK 0801/2.2.1./0045 pályázati programok.

A Kelet-Ázsiából származó bálványfa inváziója a fokozottan védett, Vörös Könyves tornai vértő (Onosma tornense) legnagyobb hazai élőhelyekén is számon tartott Alsó-hegy xerotherm élőhely együttesét veszélyezteti. A bálványfa visszaszorítását célzó intézkedések 1998-ban kezdődtek, amikor első ízben történt meg a faj itteni elterjedésének térképezése. A felmérést kezelési kísérletek sorozata követte, hogy megállapítsuk melyik az ideális stratégia, amely a legkevesebb zavarás mellett az özönfaj leghatékonyabb elhalását okozza. A kísérletek tapasztalatait figyelembe véve 2001-2006 között a teljes hegyen (több mint 200 ha-os terület) 5%-os glifozát tartalmú oldattal pontpermetezéssel, ecseteléssel és 15 %-os glifozát tartalmú oldatot alkalmazva tősebzéssel vegyszeres irtás következett, melynek eredményeként a megtermő fák 95-98%-a elpusztult, valamit nagyarányú sarjelhalás volt tapasztalható. A 2010-es újratérképezés tanúsága szerint a bálványfa elterjedése tizedére esett vissza. Egy újabb vegyszeres kezelés, melyet 2012-ben tervez az Igazgatóság, reményeink szerint csaknem teljesen vissza tudná szorítni ezt a nagyon agresszív fajt.

Az aranyvessző fajok ezzel szemben elsősorban nedves gyepeket, mocsár és lápréteket veszélyeztetik, de intenzíven terjednek felhagyott szántókon is. A Bódva- és a Jósva-patakok völgyei, valamint az Aggteleki-kavicshát a legfertőzöttebbek.

Fotó: Farkas Tünde

A Jósva-völgyben a Solidago mechanikus irtásának évtizedes „hagyománya” van. Mivel ez nem bizonyult hatásosnak, a gépi kaszálás mellett, önkéntesek kézi vegyszeres irtást végeznek, melynek eredményeként az aranyvessző lassan kiszorul a Jósva-völgyből.

Az Aggtelek környéki gyepek és parlagok esetében a természetvédelem, a tulajdonosok és az önkormányzat közös összefogása szükséges, ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessünk e faj inváziójának megállításában.

Saját vagyonkezelésünkben lévő területeinken 2 éve történik a szárzúzás mellett vegyszeres irtás is. 2011-ben eddig 118 ha területen sikerült 3 %-os glifozát tartalmú oldattal pontpermetezést végezni, amely Aggtelek területén a vegyszeres visszaszorításra szóba jöhető fertőzött terület cca. 90%-a.

Fotó: Farkas Tünde

Egy-egy foltot évente többször is kezelni kell a sarjak felnövekedése, valamint elhagyási hiba miatt. A munkát megnehezíti, hogy számos parlagon hagyott magántulajdonban lévő parcellában nem kaszálják le, vagy nem irtják az invázív fajokat – bár erre jogszabály kötelez -, ezért ezek a területek fertőzési gócok maradnak.

További problémát okoz, hogy a védekezés csak a nemzeti park határain belülre korlátozódik és azt mint egy „tiszta szigetet” minden oldalról folyamatosan fenyegeti a faj újabb betörése. Ennek okán az invázió elleni védekezés folyamatos feladat, soha nem mondhatjuk, hogy egyik, vagy másik faj végleg kiirtásra került a területről.

/Farkas Tünde -Visnyovszky Tamás/