Törzskönyvi száma: 189/TT/87
Védetté nyilvánító jogszabály száma: 76/2007. (X. 18.) KvVM rendelet
Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN10007 Zempléni-hegység a Szerencsi dombsággal és a Hernád-völggyel különleges madárvédelmi Natura 2000 terület és HUBN20074 Tállyai Patócs-hegy - Sátor-hegy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési Natura 2000 terület
A terület kiterjedése: 3,24 ha
Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Települések megnevezése: Tállya
EOTR koordináták X =   , Y =  ; Ész: 49^o 13’ 93” Kh: 21^o 13’ 93”
Tengerszint feletti magassága: 206 m
 

        A Patócs-hegyet a földtörténeti újkor harmadkorában, a miocénben kezdődő vulkáni tevékenység hozta létre, mint szubvulkáni testet. Kúpja explozív és effuziv tevékenység által épül fel, kora kb.10-11 millió év.  A hegy legnagyobb részét a Szerencsi Riolittufa Formáció képződményei alkotják

 

Fotó: Zsólyomi Tamás

 

A kőzet a védett terület három hektárján gyakran a felszínen, mint sziklamező található. A rajta kialakult talaj folyamatosan lemosódott, még a riolit, mint a legellenállóbb kőzet kipreparálódott és sziklamezőt, un. kőtengert alkot.

A terület legnagyobb részét lejtősztyepprét borítja, amely a sziklakibúvásos részeken felnyílik. A riolit alapkőzet miatt növényzete keveredik szilikát sziklagyep és lejtősztyepp növényzettel. Itt éri el a hegyaljai lejtősztyepprét elterjedésének északi határát. Ez a társulás őrzi a legtöbb értékes növényfajt, így a fokozottan védett magyar nőszirmot (Iris aphylla subsp. hungarica) is. A gyepszintben típusjelző lappangósás (Carex humilis) nagy foltokban borítja a területet. 

 

 

Fotó: Huber Attila

 

Ritka növényfajok még a területen a  selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana), a nagyezerjófű (Dictamnus albus) valamint a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae).  Gyakoriak a tavaszi aszpektusban a  leánykökörcsin (P. grandis), a törpemandula (Amygdalus nana), az apró nőszirom (Iris pumila) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis).

A nyár ugyancsak virággazdag, hiszen ekkor nyílik a macskahere (Phlomis tuberosa), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a nagy pacsirtafű (Polygala major), a piros kígyószisz (Echium maculatum), a mezei szegfű (Dianthus deltoides), a  tarka imola (Centaurea triumfettii). Majd ősszel a csillag őszirózsa (Aster amellus) lila fészkeivel is találkozhatunk.

A sztyepplejtőkkel közvetlenül érintkeznek a felhagyott gyümölcsösök, szőlők, ahová mára már szintén visszatelepülnek a sztyeppnövények pl. 4 árvalányahajfaj (Stipa pennata, S. tirsa, S.pulcherrima, S. dasyphylla).

Jellegzetes cserjést alkot a törpemandula (Amygdalus nana) és a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa).

 

A terület faunája kettős, hiszen részben erdei fajokból, illetve cserjések fajaiból áll – itt elsősorban a gerinces faunát kell érteni- részben pedig a sztyepprétek gerinctelen faunájából adódik.

A meleg délies kitettségű kopár részeken gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis), a környező meleg tölgyesekből pedig táplálkozni jár a területre az erdei sikló (Elaphe longissima). A lepkék közül kiemelekedőek a nappali lepkék. Tavasszal gyakori a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a fecskefarkú lepke (Papilio machaon). A sztyepprétek nyárvégi aszpektusában gyakoriak a különféle szemeslepkék. A gazdag madárvilág kiemelkedő értékei a területen vadászó ragadozók pl. kígyászölyv  (Circaetus gallicus), a bokorerdőkben gyakori a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a poszáta fajok.   

 /FT/

 

  Tallyai-Patocs-hegy_TT_76-2007_KvVM.pdf (60.2 kb)

Látogasson el az Aggteleki Nemzeti Park Hivatalos Turisztikai Honlapjára!