A Zabanyik-hegy az Aggteleki-hegység, közelebbről a Teresztenyei-fennsík része és erősen tagolt középhegységi-dombsági felszínen a 240–410 m tszf-i magasságban fekvő terület. Alapkőzetét tekintve nagyrészt Szinpetri mészkőből áll.  Növényföldrajzi tekintetben a Holarktikus flórabirodalom, Közép-európai flóraterület Pannóniai (Pannonicum) flóratartomány, Északi-középhegység (Matricum) flóravidék, Tornai-karszt (Tornense) flórajáráshoz tartozik.

Állatföldrajzi tekintetben Palearktikus faunabirodalom, Euro-turáni faunavidék, Közép-dunai faunaterület, Ősmátra faunakörzet, Börzsöny-Mátra-Bükk faunajárásához soroljuk.

A dombvidék déli kitettségű oldalai ökológiailag a szubmediterrán és pannóniai erdősztyeppekkel mutat hasonlóságot. Növényzete másodlagos kialakulású, hagyományos gazdálkodás során keletkezett, felhagyott szőlők és gyümölcsösök, egykori legelők helyén jött létre.

Fotó: Virók Viktor

A védett terület legnagyobb értékei ezek a másodlagos lejtősztyepprétek és félszáraz gyepek, felhagyott gyümölcsösök és karsztbokorerdők, melyek számos védett értéket őriznek. Kiemelkedő jelentőségű az itt élő fokozottan védett, közösségi jelentőségű és Vörös Könyves osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) állomány, amely hazánk jelenleg ismert legnagyobb populációja.

Fotó: Virók Viktor

A védelemre tervezett terület lejtősztyepprétjei, felhagyott gyümölcsösei rendkívül értékes rovarfaunát is őriznek.

A Zabanyik-hegy mintegy 1 km²-es területén összesen 112 nappali lepkefaj előfordulása bizonyított, melyek közül 46 védett. Különösen értékes a sárgaholdas púposszövő (Phalera bucephaloides), a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), a hegyi törpeboglárka (Cupido osiris), a bükki boglárka (Aricia artaxerxes issekutzi), a barnabundás boglárka (Polyommatus admetus) és a magyar tarkalepke (Melitaea telona kovacsi) erős populációja.

Fotó: Huber Attila

A száraz-félszáraz gyepekben tömeges az imádkozó sáska (Mantis religiosa) is.

A terület gerinces zoológiai értékeiről jelenleg csak szórványadatokkal rendelkezünk. Eddigi adataink alapján összesen 5 hüllőfaj, 53 védett madárfaj (melyből 31 fészkel is itt) és 6 védett emlősfaj előfordulásáról van tudomásunk. A fészkelő madarak közül kiemelhető az erdei pacsirta (Lullula arborea) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria), mindkettőnek stabil állománya él a területen.

/FT/