A Szendrőládi-rétek Természetvédelmi Terület rendeltetése a fokozottan védett, közösségi jelentőségű,pannoniai bennszülött magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) itt élő populációjának és más védett növény- és állatfajok egyedeinek megóvása, fenntartása.
A természetvédelmi terület a Rudabánya-Szalonnai-hegység Bódva-völgy kistáján fekszik, 163-222,5 m közötti tengerszint feletti magasságban, a Bükk-hegy nyugati oldalán, mely geomorfológiailag a tagolt medencedombság domborzattípusba sorolható.
Az érintett terület alapkőzet-viszonyai változatosak, de az Iris aphylla subsp. hungarica előfordulási helyén (a természetes sziklakibukkanáson) szinte kizárólag csak a Bükkhegyi Márvány Formáció kőzettípusai találhatók.
Fotó: Virók Viktor
A Bükk-hegy északi, északnyugati lejtőin uralkodó növénytársulás a gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum). A völgyalji részen az állomány természetközeli, fajgazdag, itt-ott bükk keveredik bele. A gyepszintben jellemző a Melica uniflora, Mercurialis perennis, Hedera helix, míg az üdébb termőhelyeken az Asarum europaeum, Oxalis acetosella fordul elő. A gyertyános-tölgyesben észlelt védett növényfaj a madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis). A lejtőn felfelé haladva az állomány egyre alacsonyabb, a lombkorona egyre nyitottabb lesz. A cserjeszint erősödik, a gyertyán fogyatkozik, helyette inkább a csertölgy jut szerephez. Gyakori itt a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a fagyal (Ligusrum vulgare). Itt erősen zavart, jellegtelen, leginkább cseres-tölgyesre hasonlító erdő veszi át a gyertyános-tölgyes helyét, a legfelső részen pedig kissé köves-sziklás termőhelyű, sziklaerdő-jellegű állomány nő, amiben megjelenik a Tilia platyphyllos, Quercus virgiliana, Cornus mas, aljnövényzetében gyakori a Waldsteinia geoides.
A felhagyott kőbányában, illetve oldalain pionír növényzetet, másodlagos, jellegtelen sziklagyepeket találunk, helyenként erősen elcserjésedve. Ettől északra természetközeli, fajgazdag pusztafüves lejtősztyepprét fordul elő, számos védett növényfajjal. A bányától keletre félszáraz, tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) dominálta gyepek és szintén másodlagos cserjések fordulnak elő. A védett területtől keletre, dél-keletre felhagyott szőlők, illetve gyümölcsösök váltakoznak. A gyepekben a siskanád tippen (Calamagrostis epigeios) dominál, és ezek a területek is különböző mértékben cserjésedettek, erdősödöttek. Nyugaton a hegy lábánál a szőlőkbe vezető földút két oldalán spontán kökényes-somos-vadrózsás cserjés található, itt-ott néhány akácos folttal. Északi részen nem túl értékes cseres-tölgyes található.
A bányaudvartól északra található pusztafüves lejtősztyepprét és a keletre található szálkaperjés másodlagos félszáraz gyep féltve őrzött ritkasága a fokozottan védett magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica). Védett értékes növényfajai még a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a piros kígyószisz (Echium russicum), tavasz hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), bíboros kosbor (Orchis purpurea). A cserjéseket veresgyűrű som (Cornus sanguinea), húsos som (Cornus mas), kökény (Prunus spinosa), vadrózsa (Rosa canina), molyhos tölgy (Quercus pubescens), ostorménfa (Viburnum lantana), csepleszmeggy (Cerasus mahaleb) és galagonyák (Crataegus monogyna és C. laevigata) alkotják. A felhagyott szőlőben nagyarányú a veresgyűrű som terjedése, de gyepszintje fajokban gazdag sztyepprét jellegű.
Fotó: Virók Viktor
A terület gerinctelen faunája általában alig kutatott, az eddig elvégzett vizsgálatok alapján a gerincesek közül azonban viszonylag sok védett faj került elő. A csigák 3, a rovarok 11, a kétéltűek 2, a hüllők 5 védett fajjal képviseltetik magukat a területen. 54 védett madárfajt sikerült eddig megfigyelni a szendrőládi réteken, s ebből 24 faj fészkelése bizonyosodott be. A madárfajok közül kiemelendő – a területre új fajként – a bajuszos sármány (Emberiza cia) előfordulása és feltételezhető költése. Az emlősök közül 6 védett faj fordul elő.
/FT/
