Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület

Törzskönyvi száma: 188 /TT/87
Védetté nyilvánító jogszabály száma: 2/1987 (VII.10) OKTH rendelet, 62/2007 (X.18.) KvVM rendelet a védettség fenntartásáról
Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN10007 Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel különleges madárvédelmi Natura2000 terület és HUAN20004 Hernád-völgy és Sajóládi-erdő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési Natura 2000 terület

A terület kiterjedése: 35.3 ha, (ebből fokozottan védett 1.5 ha)
Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Települések megnevezése: Megyaszó
EOTR koordináták: X =  , Y =  ; (N48° 11’ 20”, E021° 3’ 37”)
Tengerszint feletti magassága: 117-125 m;

       A  védelem célja a fokozottan védett tátorján (Crambe tatarea) termőhelyének megóvása. A védetté nyilvánító határozat szerint a legfontosabb a fokozottan védett tátorján védelme, terjedésének és fennmaradásának biztosítása és segítése. E mellett a löszplatón élő egyéb löszpusztai növény-, állatfajok és a táj védelme.

Fotó: Huber Attila

          A Hernád bal oldali részén a pannóniai üledékekre a magasparton lösz települt, mely nagyban meghatározza a terület flóráját. A TT déli részében, annak északi szélén, ahol a Hernád folyó és a holtág között alig pár méter a távolság, a folyó folyamatosan mossa a „gátat” és valószínűsíthető, hogy a gát áttörése után a holtág, lesz a folyó új medre. Amennyiben az a változás bekövetkezik a terület hidrológiai viszonyai is megváltoznak

       Flórája részben kontinentális, részben mediterrán-szubmediterrán részben pannon elemekből tevődik össze, melynek legértékesebb faja  a hazánkban fokozottan védett és Natura 2000-es jelölő, pontusi-pannon faj a tátorján (Crambe tatarea). Az 1990-es évek elején még közel 100 töves egyedszámban élt a területen, melynek negyede virágzott is. Az elkövetkező 10 év alatt állománya a part suvadásai miatt, 3 tőre csökkent. Sajnos 2006-ban a Hernád-parton történt újabb földcsuszamlás miatt populációja megsemmisült. Sajnos a tátorján kifejezetten a csuszamlásos területeket kedveli, ezért nehéz a populációt mesterségesen „újraéleszteni”.

Fotó: Huber Attila

        A löszfal-vegetáción kívül jellegzetesek a löszfalak tetején kis foltokban előforduló löszgyepek, melyek jellegzetes fajai a tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a macskahere (Phlomis tuberosa). A suvadó löszfalak szélén a tatárjuharos lösztölgyesnek már csak maradványai találhatók. A Hernád mentén és árterén rekettyefüzesek és puhafás ligeterdőmaradványok által szegélyezett nádasok, magassásosok és ecsetpázsitos mocsárrétek jellemzőek. A Holt–Hernádon lebegőhínár társulásban tömeges a védett vízi rucaöröm (Salvinia natans), valamint a békelencsék (Lemna minor,  Spirodela polyrrhiza).

Fotó: Zsólyomi Tamás

      A terület adottságaiból következően igen gazdag a rovar, kétéltű, hüllő és madárfaunája. Fokozottan védett ragadozó madarak közül legjelentősebbek a parlagi sas (Aquila heliaca), amely táplálkozik a területen, valamint ritka vendégként a halászsas (Pandion haliaetus) is előfordul.    

 /FT/