A Long-erdő (HUBN20081) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve
INNEN (PDF formátum) letölthető.

 

 

A HUBN20081 Long-erdő Natura 2000 terület fenntartási tervének elkészített, rövid tájékoztató kiadvány innen letölthető.

 

 

 

 

 

A teljes helyrajzi szám lista az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletben olvasható.

 

 letöltés >>>

 

 

 

 

 

 

 

 

A bodrogközi kistáj éghajlata mérsékelten meleg, illetve mérsékelten hűvös. A terület éghajlatára hatással van a közeli Zempléni-hegység, valamint az Alföld, ugyanakkor a Bodrog-folyó éghajlatmódosító hatása is érezhető. Az évi középhőmérséklet 9,5-9,7 °C. A csapadék évi összege 580-600 mm.

A termőhelyi viszonyokat meghatározza az állandó és az időszakos vízhatás. A területen előforduló számos kisebb, nagyobb állandó vízállás közül a jelentősebbek: Bíró-tó, Hosszú-tó, Kacsa-tó, Gyalmos-tó, Vajdácskai-holtág és Kapronca-ér. Sok időszakos vízállás, illetőleg a szukcesszió különböző kezdeti fázisaiban lévő mocsár is gazdagítja a terület vizes élőhelyeit.

A Bodrog-folyó évente 2-3 alkalommal (tavasszal, ősszel és esetlegesen nyáron) részlegesen, vagy teljesen elönti a területet.

Az Alföldhöz tartozó terület a Variszkuszi őshegység Tisia masszívumának lesüllyedt része. A harmadkori tenger elborította és a pleisztocénben a szárazföldi hordalék lerakódások (fluviális és eloikus) sík alfölddé töltötték, egyengették. Az újpleisztocénben a hegységből lefutó patakok és a Tapoly, Ondava, Latorca és Laborc homokos hordalékkúpján futóhomokos felszín képződött. Ezeket a formákat löszös homoktakaró konzerválta, amit a Bodrog-folyó folyamatosan pusztított. Jelenleg a felszín nagy részét ó- és újholocén öntésképződmények (homok, homokos aleurit, agyag, aleuritos agyag) borítják.

A terület 91-100m tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű síkság. A horizontális felszabdaltság a Bodrog mederváltozásai, a morotvák, holtágak következtében jelentős mértékű. A mélyebb és magasabb fekvésű térszinteket jól jelzik az ártéri fűz-nyár és a tölgy-kőris-szil ligeterdő, illetve síksági gyertyános-kocsányos tölgyesek maradványainak egymás melletti mozaikos előfordulásai.

A mederpartokon és a hozzájuk közelebbi részeken általában a talaj lazább szerkezetű, vályogos, vagy homokos. A folyó medrétől távolodva egyre kötöttebbé, agyagosabbá válik. A Bodrog-folyónak a Long-erdőn keresztül ásott medrét kötöttebb, agyagos réti erdőtalajok, illetve öntés erdőtalajok szegélyezik. A hullámtérben a kialakulatlan öntéstalajok a jellemzőek, amelyek mészben szegények, kötöttségük rétegenként változó

A terület az Alföld északi peremén, az északi-középhegység legészakibb vonulatának lábánál fekszik. Földrajzilag a Bodrogköz része. Az északról betorkolló Ronyva-patak völgye itt találkozik a Bodroggal. Mindkettő fontos migrációs útvonal.

A terület többször emlegetett fajgazdagságát eredményezi a növényföldrajzi (Matricum és az Eucarpaticum) és az állatföldrajzi határok (Kárpátok és Ős-Mátra) Zemplén-Hegyaljai találkozása.

A tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) (91F0) az egyik legfajgazdagabb hazai élőhelyek ugyanúgy, mint a folyómenti gyertyános-kocsányos tölgyesek (Querco robori-Carpinetum)(91G0).

Az erdőtömbbe ékelődő holtágak és mocsarak különleges élőhelyi adottságokat teremtenek és nagymértékben fokozzák a terület diverzitását.

A Long-erdő, mint a Bodrog hullámtéri (valamikori ártéri) erdeje az ártéri erdőkre jellemzően rendkívül nagy élőhelyi változatosság biztosít. Az élőhelyek komplexitása és diverzitása a hozzájuk kötődő növény- és állatfajok sokféleségét eredményezi. A terület természetes erdőtársulásai, mind a Bodrog-menti erdőlakó élővilág egyedülálló genetikai változatosságát, mind a fajok sokféleségét őrzik, amelynek egyedülálló értékéhez hozzájárul a közeli hegyvidék flórát és faunát gazdagító hatása is.

A Bodrog menti alacsony ártéren és a morotvákat kísérve a puhafás (fűz, nyár) ligeterdő (Leucojo aestivo-Salicetum [syn.: Salicetum albae-fragilis p.p.], Senecio fluviatilis – Populetum [syn.: Salicetum albae – fragilis p.p.]) tenyészik, míg közvetlenül a medrek szélén bokorfüzest (Polygono hydropipero-Salicetum triandrae [syn.: Salicetum triandrae] és Salix cinerea – s konszociációja) találunk. Jellegzetes védett fajai a nyári tőzike és a mocsári korsor (Leucojum aestivum, Orchis laxiflora subsp. elegans).

Aljnövényzetben és a gyepben uralkodó társulás a Caric vulpinae-Alopecuretum pratensis és magassásos asszociációk, védett fajokkal (Chrysanthemum serotinum, Gentiana pneumonanthe, Lathyrus palustis, Cirsium brachycephalum). A Vajdácskai Holt-Bodrogtól D-re és K-re ma is használt legelők vannak; említésre érdemes faj itt a réti őszirózsa (Aster sedifolius).

A holtágakban csakori a sulyom (Trapa natans) és a kálmos (Acorus calamus).

A Long-erdőt csaknem egészében árvízvédelmi töltés veszi körül. A töltés menti kubikgödrökben változó fajösszetételű, a fűz-nyár ligetekre emlékeztető erdőfoltokat találunk. A töltés oldalában másodlagos, de elég fajgazdag, az ártéri kaszálókhoz hasonló összetételű gyepek tenyésznek.

A Long-erdő az erdőgazdálkodás jelentős élőhely átalakító hatásának ellenére még ma is őrzi a természetes biotópoknak azt a diverzitását és komplexitását, amely jellemző volt az egykor Karcsától Bodrogszegiig húzódó ártéri erdő-vonulatra. Mára a folyószabályozás és különösen az intenzifikált, csak a faanyagtermelés szintjén tartamos erdőgazdálkodás hatására, jóval kisebb kiterjedésben maradtak fenn azok az élőhely típusok, amelyek az őshonos fauna fajgazdagságát fenntartották. A jelentős arányú mesterséges erdei élőhelyek ellenére Európában még mindig egyedülálló összetételben őrzi ez az erdőterület az egykori Bodrog-menti erdőlakó faunát.

Nem véletlen, hogy ritka fajok sora él még itt. A Kárpátokból összeömlő vizek hordalékukkal uszadékfákat is tettek le itt, amelyeken érkezett rovarok, csigák, ha kedvező életfeltételeket találtak, megtelepedtek a Long-erdőben. Ily módon több kárpáti elem is megmaradt ebben a párás mezoklímájú erdőben.

A puhafa ligetek jellegzetes lepkéje a kis színjátszó lepke (Apatura ilia), míg a keményfaligetek szegélyén egyes években a tömegesen repülnek a díszes tarkalepkék (Euphydryas maturna).

A terület ritka futóbogarai az Alföld környező területeiről nem ismert rezes futrinka (Carabus ullrichi) és az északkeleti hegyvidék, illetve a terület egyetlen endemizmusa a zempléni futrinka (C. zawadszkii). Utóbbi faj populációjára kedvezőtlen hatással voltak a legutóbbi évek nagy áradásai, a faj egyedszáma jelentősen csökkent a területen - állománya veszélybe került. A Long-erdő másik három védett futrinkája a ragyás futrinka (C. cancellatus), szárnyas futrinka (C. clathratus) és a mezei futrinka (C. granulatus) jobban átvészelte az áradásokat. Ezek is kidőlt korhadó fatörzsekben húzódtak meg a csigához hasonlóan. Az öreg, korhadó fák faanyaga ad táplálékot a nagy és kis szarvasbogárnak (Lucanus cercus, Dorcus parallelipipedus). A holtágak, morotvák többé kevésbé elmocsarasodott élőhelyei adnak otthont az erdei- és lápi szitakötőnek (Ophiogomphus cecilia Leucorrhinia pectoralis) és a széles tavicsíkbogárnak (Graphoderus bilineatus).

A Bodrogban él a Vörös könyves négypúpú karmosbogár (Macronychus quadrituberculatus) és a tompa folyamkagyló (Unio crassus) is.

Az erdőt övező gyepek mélyebb részein tenyésző mocsári kutyatejben fejlődik a kevés helyről ismert kutyatejcincér (Oberea euphorbiae), illetve ezekben a gyepekben él a Vörös könyv által már kipusztultnak vélt apró termetű díszes nünüke (Meloe decorus), és a gyakoribb imádkozó sáska (Mantis religiosa).

Kiemelendő a morotvákban, kubikgödrökben, csatornákban egyaránt előforduló réti és kövi csík (Misgurnus fossilis,) Cobitis taenia). Jellegzetes további védett halfajok a homoki küllő, széles és selymes durbincs, törpe csík és a halványfoltú küllő (Gobio kessleri, Gymnocephalus baloni, Gymnocephalus schraetzer, Sabanejewia aurata, Gobio albipinnatus).

A jelentősek a terület gémtelepei és rendszeres fészkelő a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra) és a barna kánya (Milvus migrans). A mocsarak, morotvák környékén előfordul a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vidra (Lutra lutra) is.

 

 

 

A Long-erdő Természetvédelmi Terület csaknem teljes egészében állami tulajdonban áll, csupán a Kapronca-ér és néhány út tartozik Sátoraljaújhely város Önkormányzatának tulajdonába. Az erdők döntő többségét az Északerdő Zrt kezeli. A Bodrog-folyó és a holtágak menti, elsődlegesen vízvédelmi célokat szolgáló erdők és egyéb területek kezelői feladatait az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság látja el, kivéve a „Mocsolya” nevű területet D-ről határoló morotvát, melynek vagyonkezelője az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.

Az erdőterület jelenlegi fafajösszetételét a kocsányos tölgy (KST) 41%, a hazai kőrisek (MAK, MK) 11%, és a nemes nyárak (NNY) 24%-os aránya határozza meg. Rendkívül alacsony 3% alatt van a hazai nyárak (HNY) terület foglalása. Hasonlóan alacsony, 3% körüli a juharok, szilek és egyéb hazai elegyfa-fajok aránya. A fekete dió (FD) és az amerikai kőris (AK) együttesen közel 9%-ban fordulnak elő.

A területen két, tulajdonosi többségben lévő vadásztársaság (VT.) gyakorolja a vadászati jogot. A sátoraljaújhelyi központú Bodrog VT. területe az erdőtömb északi részét foglalja magába, a sárospataki központú Kossuth VT. a délit. A Long-erdő mindkét esetben csak része egy nagyobb kiterjedésű vadászterületnek, amely főként mezőgazdasági jellegű.

A vadgazdálkodást segítő vadászati létesítmények jellemzően fából készült magaslesek, amelyek a tisztások szélében, nyiladékokon találhatók. Egy-egy helyen szóró is működik. Más jelentősebb vadgazdálkodási létesítmény nincs a területen. A nyiladékokat főként vadgazdálkodási szempontok miatt tartják karban, kaszálják, így legelőt biztosítva a vadnak, illetve lövési lehetőséget a vadásznak.

A vadgazdálkodási üzemtervek érvényessége 2009–2019.

A területen nincs ipari és bányászati tevékenység, nincs lefektetett bányatelek.

A Bodrogon és holtágain a halászati jogot a tokaji székhelyű Tiszavirág Halászati Szövetkezet gyakorolja.

A területen folyó horgászat nem jelentős.

Legfontosabb veszélyeztető tényezők az adventív fa- és cserjefajok (amerikai kőris, zöld juhar, gyalogakác) természetes úton történő térhódítása, valamint a holtágak és mocsarak feltöltődése, nádasodása, valamint a nedves ártéri gyepek füzesedése.

A terület természetességi állapotát vizsgálva megállapítható, hogy az ember által már jelentősen átformált élőhely együttesről van szó. Ennek egyes elemei még természetesek, illetve természetközeli állapotúak (pl.: holtágak, mocsarak, néhány faállomány stb;), míg mások már kevésbé természetesek (pl.: elegyetlen kocsányos tölgyesek, hazai kőrises faállományok stb.), vagy teljesen megsemmisültek, átalakultak (pl.: a természetes erdőtársulások helyére telepített fekete diós, nemesnyáras faállományok stb.).

A természetességet a területen a folyószabályozás és az intenzív erdőgazdálkodás befolyásolta, illetve befolyásolja jelenleg is a legkedvezőtlenebbül. A holtágak természetességét elsősorban a haltelepítések és az intenzív horgászat befolyásolja kedvezőtlenül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pályázatok elbírálásánál előnyt, többlet kifizetést, vagy plusz pontot jelent a Natura 2000 terület a következő jogszabályokban található támogatási jogcímek esetén:

 

 

 

 

 

 

 

  

A Natura2000 területek esetén a kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt legalább 5 munkanappal korábban be kell jelenteni az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál:

 

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

3758 Jósvafő, Tengerszem oldal 1.

Tel: 48/506-000; Fax: 48/506-001,

e-mail: info.anp@t-online.hu,

honlap: http://anp.nemzetipark.gov.hu és www.anp.hu

 

 

 

 

 

 

 

www.natura2000.hu

www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2090

www.mvh.gov.hu

jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=149028.617506