A terület - mely földrajzilag a tokaji Nagy-Kopaszon található -  vegetációját a felhagyott szőlők helyén másodlagosan kialakult, illetve a mezsgyéken fennmaradt fajgazdag löszgyepek lappangósásos (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae caricetosum humilis) és árvalányhajas típusai (Inulo hirtae-Stipetum tirsae) jellemzik. Utóbbi társulás jellemző védett ritkaságai a tervezési területen több ezer tövet számláló gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius) és a kb. 100 tőre tehető gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) állománya. Az egykori parcella és birtokhatárokat jelző kőgarádokon törpemandulás sztyepcserjések (Prunetum tennelae) díszlenek.

Fotó: Zsólyomi Tamás

       A Tokaji-hegy növénytársulásaiban igen fajgazdag és védett fajokban bővelkedő állategyütteseket találunk. Gyakori az imádkozó sáska (Mantis religiosa), de találkozhatunk a nagy termetű szűznemzéssel szaporodó fűrészlábú szöcskével (Saga pedo) és a ritka rövidszárnyú hegyisáskával (Pararcyptera microptera) is. Jellemzőek a melegigényes lepkefajok, mint az araszolók, övesbagolylepkék és csuklyásbagolylepkék (Cucullia dracunculi, C. xeranthemi). Kiemelkedő jelentőségű a fokozottan védett zefír boglárka (Plebejus sephirus) előfordulása melynek a gyapjas csüdfű a tápnövénye. Hazánkban eléggé elszigetelt kis populációkban él, egy-egy szigetszerűen szaporodó közösség 50-500 egyedből áll, és mivel táplálékspecialista faj, erősen veszélyeztetett.

Fotó: Zsólyomi Tamás

A hüllők közül tömeges a zöld gyík (Lacerta viridis), a fészkelő madarak közül pedig az erdei pacsirta (Lullula arborea) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) stabil állománya emelhető ki.