Nagyragadozók az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén

 

 

Változó sűrűségben, de állandóan jelen vannak a nagyragadozók az Északi-középhegységben. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén fekvő védett természeti területeken (Aggteleki Nemzeti Park, Zempléni Tájvédelmi Körzet) és azok környezetében, kis egyedszámú populációja él a hiúzoknak (Lynx lynx) és farkasoknak (Canis lupus) a múlt század 80-as évei óta, míg a barnamedvék (Ursus arctos) még mindig csak ritka látogatók a két tájegységben.

 

Az Aggteleki Nemzeti Park területe egy földrajzi egységként szervesen kapcsolódik a Szlovák-karsz területéhez ahol a hiúz és a fakas stabil populácija él. Az utóbbi időszakban pedig -vélhetően a szlovákiai állomány szaporodásának- egyre gyakoribb medve előfordulása is.

Így meglepő meglepő hogy az Aggteleki-karsz területén előfordulnak ezek a fajok, melyek gyakorlatilag eltűntek hezánk területéről.

 

 

A Zemplén-hegységben jelenleg csak a hiúzok képviselik állandó jelenléttel a nagyragadozókat, hiszen a 2000-es évek elejéig tapasztalható rendszeres farkas-észlelések mára ritkábbá váltak és a barnamedvék hazánk irányába történő terjeszkedési hulláma e tájunkat még nem érte el.

A zempléni hiúzállományt 1-2 egyed alkotja, melynek becsült nagysága a Zempléni Tájvédelmi Körzet dolgozói, a terepi kutatók, a helyi erdészek és vadászok információi alapján körvonalazódik. Az egyedek közül egy, a Központi-Zemplénben élő példány van intenzívebb és rendszeres megfigyelés alatt 2005 vége óta, s ennek az állatnak az életéről áll számos információ a rendelkezésünkre. Feltételezhető, hogy ennek a 2005. november óta figyelt állatnak a több tucatnyi zsákmányát találták meg a természetvédelmi őrök és erdészek az elmúlt évek során, mely prédák zömmel a muflonok (Ovis aries orientalis) közül kerültek ki. Az így szerzett rengeteg tapasztalat tovább bővíti a hiúzok életmódjáról, vadászati módszereiről és szokásairól rendelkezésünkre álló ismereteket.

Az elmúlt évek során négy különböző alkalommal sikerült hiúzt lefotózni kameracsapda segítségével a Zemplén Tájvédelmi Körzetben. Minden esetben a prédájához visszatérő állatról készültek alkonyi és éjszakai villanófényes képek. A felvételeken látható állat szőrzete mintázatának képi elemzése után derült ki, hogy mindegyik esetben ugyanarról a hiúzról van szó! Három alkalommal szabad szemmel is sikerült megfigyelni ezt az állatot 2009-ben.

Általánosságban elmondható, hogy a farkas és hiúz kifejezetten kerüli az ember társaságát, tehát senkire sem jelentenek veszélyt az erdei séták során, kivéve, ha magukat a felnőtt állatokat vagy azok kölykeit szándékosan zaklatja, vagy bántalmazza valaki. A barnamedvéktől sem kell tartania a hegyvidéken túrázoknak, csak az ismert lengyel közmondást kell betartani: „Nem kell félned a medvétől, csak ne akarj kezet rázni vele!”.