magyar english
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Facebook

Az Aggteleki Nemzeti Park a Facebookon!

 
Hucul Ménes - Jósvafő

Natura 2000 területek fenntartási tervei

  NATURA 2000 TERÜLETEK FENNTARTÁSI TERVEI
 
A pályázatot támogatta:






 
Natura2000 bejelentő lap
Gazdálkodók figyelmébe!
 
A Natura2000 területek esetén  kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt legalább 5 munkanappal korábban be kell jelenteni az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál:

3758 Jósvafő, Tengerszem oldal 1.
fax: 48/506-001
 
 
 
Vízitúra a Bodrogzugban!

Bodrogzogi vízitúra honlap - belépési engedély regisztráció, és egyéb hasznos információk a túrázáshoz.

 

Művészetek Magtára
Művészetek Magtára Európa középső térségének természet-művészeti központja.
Kúria Oktatóközpont


Környzeti nevelés, erdei iskola az Aggteleki Nemzeti Parkban

Madarász tábor
 
Pannon Magbank
 LIFE+ - Pannon Magbank Projekt 
Közadatkereső
Hajrá Magyar Termék!
Zemplén Ökotúra

 Zemplén Ökotúra

Kérdőív
Melyik legszebb látogatható barlang az Aggteleki Nemzeti Parkban?
Baradla-barlang
Vass Imre-barlang
Meteor-barlang
Rákóczi-barlang
Béke-barlang
Kossuth-barlang
Nem tudom, még nem láttam mindegyiket...
» Védett természeti értékek » Természetvédelmi területek » Rudabányai Őshominoidea Lelőhely
Rudabányai Őshominoidea Lelőhely
 
Törzskönyvi száma: 153/TT/77
Védetté nyilvánító jogszabály száma: Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 16/1977. OTvH sz. határozat, 13/2008 (V.20) KvVM rendelet tartja fenn a védettséget
Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUAN20001 kódszámú Natura 2000 terület
A terület kiterjedése: 2.0 ha
Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén
Települések megnevezése: Felsőtelekes
EOTR koordináták: X = 340 250, Y =768 270; (N48º 23’ 41”,E020º 38’ 48”)
Tengerszint feletti magassága (szélső érték): max.: 320 m, min.: 300 m
 
Kanadai egyetemisták végzik az ásatást dr. Kordos László vezetésévl
 

A Természetvédelmi Terület hazánk egyik legértékesebb paleontológiai lelőhelye, melynek jelentősége messze túlnyúlik az országhatáron. Felfedezésének története a XIX század   végén indul amikor 1890 körül feltárják az első lignitrétegeket. Később, 1902-ben előkerülnek az első csontmaradványok  (Pethő gyűjtése). Az igazi áttörés az akkor már vasércbányaként működő területen 1965-ban történik, amikor Hernyák Gábor a bánya geológusa megtalálja az első főemlősmaradványt, amelyet 1967-ben  Tasnádi Kubacsaka András közvetítésével eljuttat Kretzoi Miklóshoz, aki a maradványt Rudapithecus hungaricusnak nevezi el.Ezt követően kezdődik el a terület kutatása, melynek során a  rudabányai külfejtés területén a felső-miocén lignites rétegek retegekben 7 lelőhelyet azonosítanak, I-VII.-g római számmal jelölnek.  A hét lelőhelyből a I., II. és VII. számú lelőhely esik a védett területen belülre.  1969-ben az I. sz. lelőhelyről előkerül a második Rudapithecus állkapocs. Az eredményeket Kretzoi tudományos publikációban közzéteszi a  a Rudapithecus leírásával. 1971   Megkezdődik Kretzoi M. vezetésével a rendszeres ásatás a Központi Földtani Hivatal támogatásával, a MÁFI és a KLTE együttműködésével.
  
Fossziles ló fogak - in situ a rudanányai lelőhelyen lelőhelyen
 
Jelentősebb események kronológiája:
 
1972
 
Ásatás az I. lelőhelyen, a II. sz. lelőhely felfedezése; iszapolásos technika első alkalmazása Rudabányán; a RUD-7 jelű Bodvapithecus altipalatus típusának előkerülése.
 
1973
 
 Az I. sz. lelőhely megcsúszása; ásatás a II. sz. lelőhelyen; négyzethálós ásatási technika elsõ alkalmazása.
 
1974

   Ásatás a II. sz. lelőhelyen (Kretzoi); Pálfalvy I. első alkalommal gyűjt növénylenyomatokat a III. sz. lelőhelyen; Kretzoi leírja a Pliopithecus hernyaki és a Bodvapithecus altipalatus ősmajom-fajokat Rudabányáról.
 
1975

Kretzoi ötödik ásatási szezonján ásatás a II. sz. lelőhelyen; a VII. sz. lelőhely felfedezése; megjelenik Kretzoi tudományos tanulmánya a londoni Nature c. folyóiratban.
 
1976

 Kretzoi hatodik ásatási évében feltárások a II. és a III. sz. lelőhelyeken; megkezdõdött a II. sz. lelõhely fölé emelendõ védőtető oszlopainak alapozása; Kretzoi és munkatársai a Földtani Intézet Évi Jelentésében közzéteszik első összefoglaló tanulmányukat.
 
1977
 
  Két hektárnyi területet (az I., II. és VII. sz. lelőhelyeket) természetvédelmi területté nyilvánítanak; felépül a II. sz. lelőhelyen a védőtető, a vízelvezető árokrendszer, betonjárdák, kerítések, fa kutatóház, parkoló és a lelőhelyhez vezető út; a terület kezelésével a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumot bízzák meg, a tudományos kutatást továbbra is a Földtani Intézet irányítja; Kretzoi hetedik ásatási évében gyűjtések az I., a II., a III. és a VII. sz. lelőhelyeken.
 
1978
 
   Kretzoi nyolcadik, utolsó ásatási évében gyűjtés a II. és a III. sz. lelőhelyeken.
1979   Nincs ásatás, csak szórványos gyűjtés; Kretzoi Miklóstól Kordos László veszi át a kutatás vezetését.
1981   Egy, a Földtani Társulat által szervezett vándorgyűlést követően vandálok és gyűjtők első alkalommal károsítják a lelőhelyet.
 
1982
 
   A II. sz. lelőhelyet a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzem ”Múzeummá” nyilváníttatja; a III. sz. lelőhely nagy részét a bányaművelés megsemmisíti.
 
1983
 
   A védett terület kezelői joga az Érc- és Ásványbányászati Múzeumtól a Magyar Állami Földtani Intézethez kerül.
1984   A Kretzoi ásatásai során gyűjtött, 1-74. sorszámot viselő ősmajomleletek akadémiai közbenjárásra Kretzoi lakásából a Magyar Nemzeti Múzem Régészeti Osztályára kerülnek zárt letét formájában; rudabányai geológusok létrehozzák az Északgeokomplex nevű társaságot, elsősorban a Földtani Intézet megbízásából a megrongált védett terület gondozására; Kretzoi újabb ősmajmot ír le Rudabányáról, a Rangwapithecus (Ataxopithecus) serus-t.
 
1985 
 
  Hernyák Gábor a II. sz. lelőhelyen megtalálja a RUD-77 sorszámot viselõ nőstény Rudapithecus koponyáját, amit egy gyors ásatás követ; megjelenik Kordos népszerű könyve a rudabányai kutatásokról.
 
1986 
 
  A RUD-77 koponyaleletet nemzetközi sajtókonferencián mutatják be a Földtani Intézetben; Kordos ásatást végez a koponyalelet környezetében; egy vihar elsodorja a védőtető jelentős részét
 
1987
 
   Kordos vezetésével ásatás a II. sz. lelőhelyen és a III. sz. lelőhely megmaradt részén; Kordos publikálja a RUD-77 koponyaleletet; az év végén a bánya véglegesen bezár.
 
1988
 
   Áprilisban a III. sz. lelőhelyen, júliusban a II. sz. lelőhelyen ásatás, ahol előkerül az Anapithecus koponyatöredéke; D.R. Begun amerikai kutató publikálja első cikkét a rudabányai hominoida végtagokról; megszűnik az Északgeokomplex vállalkozás; a Magyar Nemzeti Múzeum épületében időszakos kiállításon együtt láthatók az emberré válás magyarországi leleteinek eredeti példányai (Rudabánya, Vértesszőlős, Suba-lyuk).
 
1989
 
   Kordos vezetésével ásatás a II. sz. lelőhelyen.
 
1990
 
   Rövid ásatás a II. sz. lelőhelyen.
 
1991
 
   Rövid ásatás a II. és a VII. sz. lelőhelyen, utóbbinál az őskarsztos felszín feltárása.
 
1992
 
   Áprilisban Kordos ásatást vezet a II. és a VII. sz. lelőhelyen; nyáron megkezdõdik az első nemzetközi multidiszciplináris ásatás a II. sz. lelőhelyen R. L. Bernor (Washington D.C.) és Kordos L. (Budapest) vezetésével.
 
1993 
 
  A nemzetközi kutatócsoport második évi ásatása, ahol a programvezető R. L. Bernor, a tafonómiai ásatás vezetője P. Andrews (London); külföldi szakértők tanulmányozzák a Földtani Intézetben elhelyezett rudabányai csontmaradványokat; megjelenik Begun és Kordos közös tanulmánya a RUD-77 koponya újraértékeléséről, ahol a Rudapithecus hungaricus helyett a Dryopithecus brancoi nevet használják.
 
1994
 
   A nemzetközi projekt harmadik ásatási éve, ahol a programvezetõ R. L. Bernor, a tafonómiai ásatás vezetõje P. Andrews; a külföldi szakértők tovább tanulmányozzák a Földtani Intézetben a különböző rendszertani csoportokba tartozó csontmaradványokat; vandálok teljesen lerombolják a lelőhelynél felépített kutatóházat, a kerítés és a védőtető megmaradt részét.
 
1995
 
   Nincs ásatás; a szakértői csoport tovább folytatja a leletek tanulmányozását; elmarasztaló bírósági ítélet születik az előző évben elfogott vandálok felett; a Földtani Intézet kezdeményezi a lelőhelyre kiadott múzeumi engedély törlését.
 
1996 
 
  Nincs ásatás; az European Palaeontological Association workshopja keretében meglátogatja a lelőhelyet, ahol demonstratív módon elföldelik az ásatási felületet a vandálok pusztításának megelőzésére; a Bécsi Természettudományi Múzeumban előkerül az 1976-ban megtalált RUD-44 jelű koponyához tartozó fogak egyrésze, amelyeket még az ásatás évében valaki illegálisan kiásott és eladott Bécsbe.
 
1997
 
   A Torontói Egyetem és a Földtani Intézet közös szervezésében kanadai és egyesült államokbeli diákok a ”Rudabánya Field School” keretében ásnak a II. sz. lelőhelyen D. R. Begun és Kordos L. vezetésével; az ásatást megelőzően a védőtető tartópilléreinek egy részét vashulladék eladására tolvajok lángvágóval levágják.
1998   Második évben folytatódik a közös Field School, előkerül az Anapithecus combcsontpárja; a lelőhely tulajdonjoga illetéktelenül magánkézbe kerül, majd azt a Magyar Állam visszavásárolja, s vagyonkezelőként megnevezi az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságot (Jósvafő); az év utolsó napjaiban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság a megrongált védőtetőt újjáépítteti, csakúgy mint a vízelvezetõ árokrendszert; a lelőhely felszínét műanyag védőtakaróval, dolomitmurvával és agyaggal 1 m vastagon lefedik.
 
1999
 
   A Field School diákjainak harmadik évi ásatásán (július 13-án) Hernyák Gábor megtalálja a legteljesebb Rudapithecus koponyát (”Gabi”-t), amit három hét múlva egy napra – a korábbi fontos eredeti leletekkel együtt – kiállítanak a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban; ugyanitt ősszel vándorkiállítás nyílt ”Gabi” sajtófotóiból és sajtóvisszhangjáról; az ásatás végeztével a lelőhelyet ismét földdel borítják be; Kordos L. bejelenti, hogy befejeződtek a közel harminc éve tartó rudabányai ásatások melyek később szintén Kordos László vezetésével újraindulnak és tartanak napjainkig általában évente egy alkalommal külföldi, elsősorban kanadai diákok közreműködésével.
 A lelőhely földtani viszonyait a Rudabányától kiinduló és több kilométeren át követhető, átlagosan 1 km széles érces vonulat határozza meg, amely a felső-miocénban félszigetként nyomult be a Borsodi-medencébe. Miután a középső-miocénben a Kárpát-medence területén jelentős süllyedés kezdődött, s a korábbi Középső-Paratethys tenger szeparálódott környezetétől, kialakult a nagyméretű Pannon-tó. A Pannon-tó borsodi medencéje már korábban is jól körülhatárolható, az Alföld felé szűk kapuval nyitott öblözet volt. Az alsó-pannonban erre a térszínre nyomult be a Miskolci kapun keresztül a Pannon-tó vize, a változatos, riolittufás feküre több ponton alapkonglomerátumot lerakva. A főemlősmaradványokat is tartalmazó üledékek azonban nem a Rudabányai-vonulatot övező fáciesben rakódtak le. A Rudabányai-félsziget fennsíkján a korábban kialakult karsztos völgyrendszer időszakosan és változó magasságú vízzel töltődött fel, valószínűleg a Pannon-tó vízszintingadozását követve. A bányabeli mélyfúrások adataiból szerkesztett ősföld
 
Látogatási szabályok:
A terület gyalogosan szabadon látogatható, a lelőhely bolygatása, gyűjés tilos.
A területre vezető út magánút, a közforgalom számára NEM nyitott, csak engedéllyel használható.

Látogasson el az Aggteleki Nemzeti Park Hivatalos Turisztikai Honlapjára!
   
 
2017. 02. 28. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design
PageRank Kereső optimalizálás